Gondoltam írok egy kicsit a YFU-s táborról, mert hát az is hozzátartozik a csereévhez. 20-án volt az első nap ami jó is és rossz is volt. Jó: megismertem a többi cserediákot és a beutazókat akik itt voltak Magyarországon. Egy mondat a beutazókról: hihetetlen jól beszélnek magyarul, én például észre sem vettem az egyik német lánynál, hogy nem magyar addig amíg nem mondta.
Rossz: Dunaharasztiban a tábor mellett volt egy hatalmas tó ami olyan szép volt mint a tenger, viszont mi csak egyszer mehettünk le fürödni, a parton pedig 37fok... plusz lehetett wakeboardozni a tavon, viszont mi nem mehettünk.
A programok többnyire jók voltak és hasznosak. 21-én aztán mindent amit lehet ránk zúdítottak. beszéltünk a kommunikáció fontosságáról, a konfliktus kezelésről és miegymás (pontosan nem tudom mert ez a három nap egy nagy massza a fejemben). Este pedig sangriát csináltunk, ott egy kicsit részemről megfagyott a hangulat de utána viszont nagyon jó lett. Igazából a többit már 22-hez kell számítani mert este nagyon sokáig fent voltunk, igazából Édesanya hamarabb kelt fel mint ahogy mi elmentünk aludni. Beszéltem azzal a fiúval aki Norvégiába megy és az egyik Németessel is. Aztán a huszonkettedikei program igazából abban merült ki, hogy először elköszöntünk a beutazóktól, akik közül a dán lány úgy búcsúzott el, hogy úgy is fogunk odakint találkozni, mert csak 5 km-re fogunk egymástól lakni, aztán pedig mi is jövőbeli cserediákok körbeölelgettük egymást és mindenki jó csereévet kíván a másiknak. Nekem abszolút 'free hugs' élmény volt. :D
Ja és a sárga vödröm (B.Ödön) azóta is mindenhova velem tart.
-Karol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése